Mondta Galilei, mikor tanai visszavonására késztették. Azóta természetesen tudjuk, hogy a Föld valóban mozog, mégis szilárdan állunk rajta. A legtöbb esetben. Ez nem mindenkinek adatik meg!
Az újságok híradásaiban rendre előkerülnek a löszfalomlásokról szóló hírek. Tájékozott, és a bort szerető emberek nem értik, hogy az a lösz, amibe akár pincéket vájtak százévekkel ezelőtt, egyszerre csak omlani-szakadni kezd? Miért van az, hogy a biztonságosnak hitt lakóhelyek válnak pillanatok alatt lakhatatlanná?
A történet hosszú, de vegyük gyorsan végig a tényeket. A lösz egy olyan mésztartalmú, nagyon apró szemcsékből álló talaj, mely szárazon igen állékony, de nedvesen már korántsem. Amikor a lösz nedvességet kap, akkor egy csúszós réteggé képes válni az épületek alatt. Ha a löszréteg alatt egy vízzáró réteg van, mint pl. a kulcsi és dunaújvárosi partszakaszon, a Pannon –agyag, akkor már olyan drámai jelenségek fordulnak elő, hogy a tévé is kivonul. Az történik ugyanis, hogy a feltorlódó víz már nem csak kitölti a talaj pórusait (parányi üregeit), hanem a talaj szemcséit szétfeszíti, megszűnik köztük a kapcsolat. Ettől kezdve a víz kenőanyagként működik a talajszemcsék között. Az épületek gyakorlatilag egy mozgó ingoványra kerülnek. Így lehetséges az, hogy az emberek este lefekszenek, és reggelre egy méterrel odébb került a ház, hatalmas repedésekkel. Eddig ez miért nem okozott ekkora bajt? Az utcák kevésbé voltak burkolva, tehát a vizet a növényzet egyenletesen megkötötte, nem jutott hirtelen ennyi víz a talajba. A vízvezeték ismeretlen fogalom volt, és építési engedélyt sem adtak olyan partfalak föléépíteni, ahol most nagy bajok vannak. Építettek engedély nélkül, vizet vezettek, locsoltak, az időzített bomba pedig ketyeg.
Ahogy a biológiában , genetikában máig ható kárt okozott az ötvenes évek tudománytalan kultúrdiktatúrája, ugyanúgy a műszaki területeket sem kímélték. Fel kellett építeni Stalinvárost, ami később Dunaújvárosként lett ismertté. Ki tudja megmondani, miért pont a löszös Dunapartra kellett építeni? Ezt talán Rákos elvtárs tudná elárulni…. Ami tény, hogy a mai napig temérdek pénzt költenek az épületkárok megelőzésére, ami csak a probléma elodázását jelent. A lösz lösz marad, és ha a víz felszaporodik benne, egyik pillanatról a másikra válik banánhéjjá az épületek alatt. Az a közismert vélekedés, hogy a Duna mossa le a partot, pedig egyszerűen nem igaz! A partvédelem már régen megoldott azt a kérdést, úgyhogy a Duna ebből a szempontból nem veszélyezteti a partot.
Ahogy már Rákosi elvtársnak is megmondták volna a geológusok, ha megkérdezték volna őket, úgy most is kijelenthető, erre a löszös partra nem szabad építkezni. Ha valaki mégis mást mond, akkor annak nem a tudomány területén kell keresni az okát.
Egy építész számára nem lehet más tanulsága ennek a dolognak, mint az, hogy hozzáértő geológusok véleményét kérjék ki egy építkezés előtt, már a tervezés során. Könnyű helyzetben vagyok, évtizedes jó szakmai kapcsolat fűz dr.Wágner Antal geológus kollégához, aki ennek a cikknek a megírásához is fontos adatokkal szolgált. A most történt események azonban arra indítanak, hogy egy ház vásárlása előtt is meg kell kérdezni egy geológust!
Nem vethető össze még egy talajmechanikai vizsgálat költsége sem egy akármilyen kicsi, altalaj eredetű épületkárral.
Tehát, figyelem, a felelősség nálunk van, és az eszközök adottak a megelőzéshez!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.