"Egy közeli kis szentély nagy robajjal megadta magát, de az előtte aszfaltozó munkások dolgoztak tovább. Na ekkor éreztem, hogy a japánok mennyire lelkiismeretesek és mennyire együtt lélegeznek a természettel."
–Eddig az idézet Gabi naplójából, aki magyar fiatalasszonyként élte meg a japánokkal a közelmúlt egyik legnagyobb katasztrófáját.
Hasznos olvasmánynak tartom, mert kiderül, hogy ez a földrengés akkora volt, hogy a régi épületek összedőltek az ő környékükön is, míg a földrengésbiztos épületek állták a sarat.
El tudunk képzelni akkora rengést, ami a kilencedik emeleten a földre taszítja a mikrót, miközben elesünk a mozgó padlón?
Töltsön minket el büszkeséggel, hogy egy magyar építész találmánya az alapja a földrengésbiztos épületeknek, így Gabiék háza sem dőlt össze!
Az igazán megdöbbentő az a szívósság és elkötelezettség, ahogy a japánok felállnak a katasztrófa után. Nem kérdés számukra, hogy a munka az, ami előbbre viszi őket. Ahogy az asztfaltozómunkások rendületlenül dolgoztak tovább, úgy könnyeiket visszanyelve dolgoznak a többiek most az újjáépítésen, és a termelés beindításán. Az épületeket, az utcákat, a gyárakat csak munkával lehet helyreállítani. Ez az alapja mindennek. Abban a katasztrófa sújtotta környezetben nem lehet mellébeszélni.
Nem fogják a piaci spekulációk, a tőzsdei manipulációk felépíteni a házakat, az utakat, azt az embereknek kell megtenni. Lehet azzal taszítani egyet rajtuk, hogy azt mondjuk, hogy felére csökkent a japán autótermelés. Ez a kijelentés lehet, hogy a tőzsdén okoz károkat a japán autógyárak részvényeseinek. Egyet felejtettek el. Amikor kézzel kellett kipumpálni a vizet a ciszternából, és áramellátás sem volt folyamatos, akkor a japánok még mindig tudnak feleannyi autót gyártani, mint máskor! Meggyőződésem, hogy a japánok felállnak a tragédia után, és sokkal erősebbek lesznek, mint valaha!
A talpraállást pedig egy dolognak köszönhetik majd, a hitüknek és az elszántságuknak!
Azt hiszem, mi túlságosan sokáig meredünk magunk elé egy hasonló helyzetben. A világban meginduló folyamatokra más szemmel és más gondolkodással kellene néznünk! Ahogy a japánok egyből nekiálltak a helyreállításnak, úgy nekünk sem lenne szabad tétlenkednünk, és határozottan neki kell állni nagyon céltudatosan dolgozni.
A világ már túl van a válságnak nevezett sokkon, és új utakon elindult. A kínai lakásépítés soha nem látott lendületet vett, az elmúlt évben 25 százalékkal nőtt az átadott lakások száma! Azt mondják hozzáértők, hogy ez egy újabb ingatlanpiaci buborék lesz, az amerikaihoz hasonló. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy kínában emberek tízmilliói szeretnének a fejlettebb, iparosodott déli régiókba, a tengerparthoz közelebb költözni. Sokáig fog még tartani ez a folyamat. Nekünk erre kellene reagálni, és az ezt követő időszakra.
Észre kell vennünk, hogy ez a folyamat a nyersanyagárak és az energia tartós és folyamatos drágulását fogja hozni. Mielőbb meg kell építeni Magyarországon azokat az energiatakarékos és gazdaságos otthonokat, amelyek a változó világgazdaságban hátteret jelenthetnek nekünk.
Egyrészt azáltal, hogy munkát teremtenek, másrészt azáltal, hogy csökkentik energiafüggőségünket. Már most figyelembe kellene venni, hogy a nagy német autógyárak több luxusautót adnak el Kínában, mint a világon bárhol. A kínai gazdagok száma soha nem látott mértékben nő. Előbb vagy utóbb rá fognak jönni ők is, hogy a felhalmozás és a vásárlás nem boldogít hosszú távon, akkor turisztikai célpontként profitálhatunk a keleti ember kíváncsiságából.
Addig azonban nincs kevesebb tennivalónk, mint a japánoknak a földrengés után! Nem várhatjuk a sültgalambot, hanem igenis neki kell állni építkezni. Az átadott lakások száma az ötöde annak, amit a szakértők ideálisnak tartanak. Ennek ellenére a nyersanyagárak elindultak fölfelé. Nem lehet arra várni, hogy ez a kis magyarországi piac további csodákat produkál. Nem lesz ingyen továbbra sem semmi, és nem lehet arra sem számítani, hogy féláron lehet lakást vásárolni. Az energiaárak nem fognak lejjebb menni, és az építőanyagárak is csak felfelé fognak elmozdulni, hiszen azok jelentős részben energiát tartalmaznak.
Lehet, hogy a válság bizonyos értelemben megtépázta hazánkat, de ha most nem kapcsolunk új sebességfokozatba, akkor csak folyamatos lemaradásban leszünk. Ugyanakkor ez egy lehetőség is, hiszen a hátrányainkból tudunk erényt kovácsolni. A viszonylagos lemaradás jelentheti azt, hogy amit most építünk azt takarékosan és energia-hatékonyra építjük. A természeti értékeink, a háborítatlan környezet egyre nagyobb kincset fog jelenteni, ezt meg kell őrizni, mert ez iparilag nem előállítható.
A következő évszázad pedig arról fog szólni, hogy a természet kizsigerelésében megfáradt ember a természet szépségeiben szeretne gyönyörködni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a fent idézett Gabi japán blogjában az, hogy a japánok egy hónappal a földrengés után, tömegével zarándokoltak el egy évezredes cseresznyefához.
Az idézett blog:http://napkeletikincseim.blogspot.com/2011/03/foldrenges_16.html
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.