Mesterünk, NEM Mekk Mester

....az építkezés alulról kezdődik...(a végére kiderül, miért került ez a gondolat ide)

Örömmel szembesül az ember azzal, amikor a szakmája egy országos napilap címoldalára kerül. Aztán jobban végiggondolva rájön, hogy ez nem is biztos, hogy akkora öröm.

Kezdjük mindjárt a címadással: Megszűnik az építési engedélyezés

Szakemberként olvasva is igencsak meglepődik az ember, hogy hogyan létezik ez.

Magam - a jogszabályokat egyelőre csak felületesen áttanulmányozva - nem tudtam olyat kiolvasni, hogy megszűnne az építési engedélyezés.

Lehet, hogy a formája, módja változik, de azért ez egy elég erős felütés.

itt az eredeti cikk-azóta ebben a témában sok másik is megjelent: 

Igen, ez egy kétélű dolog. Egyrészt van benne egy nagyon nagy lehetőség, másrészt nagyon nagy veszély is van benne. Ugyanis, ha az építőipari szakmában dolgozó rengeteg ember értékteremtő képességét figyelembe vesszük, akkor hatalmas nagy lehetőség van benne. Ugyanakkor, ha figyelembe vesszük azt is, hogy ha ezeknek az embereknek a munkáját nehezítjük, ellehetetlenítjük, akkor bizony hatalmas veszély is. Arról nem is beszélve, hogy ez a téma nagyon keményen érinti az otthonteremtésben érdekelt emberek életét.

Magyarul: lakni kell valahol és előbb-utóbb az építkezés, mint olyan megkerülhetetlen tényezőként előkerül mindenkinek az életében. Lehet, hogy nem mindenki építkezni fog, de lehet, hogy azért fog tudni valaki reális áron megvásárolni egy panellakást, mert az, aki addig ott lakott épít magának egy családi házat.

Az építőipar, a tervezés, a kivitelezés az egy nagyon-nagyon fontos tényező még akkor is, ha manapság egészen más iparágakat tekintenek hazai húzóágazatnak.

Ha építési engedélyezésről beszélünk, akkor a hosszasan elhúzódó engedélyezési folyamat és a hatósági ügyintézés nehézségei mindenképpen szót érdemelnek. A jogalkotó ezt szeretné egyszerűsíteni. 

Pillanatnyi meglátásom szerint nincs alapvető baj az engedélyezési gyakorlattal és a jogszabályokkal. Elég normálisan le vannak írva, hogy mit lehet, hogyan lehet, miképpen lehet. Én azt gondolom, hogy ezeket a jogszabályokat kellene tudni alkalmazni és ezeket a jogszabályokat nem feltétlenül jogászoknak kellene alkalmazni még akkor sem, ha jogszabályokról beszélünk. Ezeket a jogszabályokat építőipari szakembereknek kellene alkalmaznia, a józan ész használata mellett és szakmai gyakorlat ismerete mentén.

Sokkal inkább azt látom problémának, hogy a jelenlegi hivatali eljárásban nagyészt a jogalkalmazók azok, akik részt vesznek ezekben a folyamatokban az olyan építőipari szakemberek helyett, akik rendelkeznek kellő tapasztalattal. Hogyan várjuk el egy pályakezdő fiatal építésztől, ne adj Isten, jogásztól, hogy bonyolult építészeti és jogi ügyekben fognak tudni úgy állást foglalni, hogy az mindenki számára kielégítő lesz és közben még normális épületek is épülnek. Arról persze lehetne beszélni, hogy ezek a jogszabályok mennyire bikkfanyelven fogalmazódtak és lassan egy magyar ember számára érthetetlenek.

Ha egyszerűsítésről beszélünk, akkor itt valóban lehetne egyszerűsíteni, hogy egy normális magyar nyelven megfogalmazott jogszabály írja le, hogy mit és hogyan lehet, illetve kell.

Az egyszerűsítésnél felmerül a tudomásulvételi eljárás. Meg kell jegyezzem, ez egyáltalán nem új dolog, mert a használatbavétel most is így zajlik. Amikor bekerült a gyakorlatba az úgynevezett tudomásulvételi eljárás a használatbavétel folyamán, mindenki azt hitte, hogy ez egy nagyon egyszerű dolog lesz. El kell, hogy áruljam: egyáltalán nem az. Ugyanez történt eddig is, minden dokumentumot ugyanúgy be kell szerezni és csatolni kell, fel kell tölteni az ÉTDR elektronikus rendszerébe. Majd kijön a hivatali ügyintéző,-valamikor- szemléz, jegyzőkönyvet készít, stb. Gyakorlatilag semmiben nem különbözik a korábbi használatbavételi eljárástól.

Tulajdonképpen nem is baj ez, mert ez nem egy katasztrofális eljárás.

Az a baj, hogy egy összekészített dokumentáció átnézésére kb 2 hónapot kell várni, mire egy hivatalnok hozzá tud fogni.

Egyszerű példa: július legvégén adtunk be egy használatbavételi engedély kérelmet, most szeptember közepét írunk és a jövő héten fog csak kijönni a hatósági munkatárs. Tehát, hetek, hónapok telnek el még a tudomásulvételi eljárás esetén is ügyintézéssel. Nem tudom, hogy miért gondolja a jogszabály alkotója, hogy egy építési engedélyezési eljárásnál a tudomásulvételi eljárás bármiben is egyszerűbb lenne, hiszen terveket biztosan kell készíteni, rengeteg körülményt figyelme kell venni. Amennyiben a használatbavételnél sem megy sokkal egyszerűbben a tudomásulvételi eljárás, akkor itt mitől lenne az. Úgyhogy őszintén szólva, én csodákat nem várnék.

További érdekes újdonság a Nemzeti mintaterv katalógus készítése és az erre való miniszterelnöki utasítás.

Itt szeretném jelezni a kedves jogalkotónak és a szakma felügyeletét ellátó hatóságoknak, hogy a mintaterv egy halott ügy. Miért? A 70-es 80-as években láthattunk rengeteg ilyen mintatervet, ahol az épületek jól/rosszul megvalósultak ezekből a mintatervekből. Tapasztalhattuk azt, hogy ezeknek a mintaterveknek a legnagyobb problémája az volt, hogy hogyan lettek a helyszínre adaptálva. Mondhatnánk azt is, hogy adaptálva, hiszen nem egyszer ilyen igények futnak be a kedves építtetők részéről.

Aki manapság építkezni szeretne, az a legkevésbé sem szeretne mintaterv alapján építeni.

Ezt erősen alátámasztja az, hogy irodánkban is megtalálható több építőanyag-ipari konszernnek a mintaterv katalógusa, amiben nagyon jó és nagyon használható alaprajzok vannak, de mégsem fordult még elő, hogy ezeket a terveket változatlan formában használni lehetett volna. Ha pedig már változtatni kell rajta, akkor tulajdonképpen miért is beszélünk mintatervekről? Arról nem is beszélve, hogy az építészi tervezés sajnos manapság már nagyon kis részben áll csak magából a tervből. Azaz az építész munkájának nem kis része aktakukackodássá silányult! A környezethez való alkalmazkodás, terepviszonyok, szomszédos épületek elhelyezkedése, a  tájolás mind olyan egyedi körülményeket teremtenek, ami alapján a mintaterv gyakorlatilag nem fog előrelépést hozni. Természetesen ebbe lehet hatalmas nagy állami pénzeket belelocsolni, majd szép kötetben kiadni, de gyakorlati egyszerűsítést nem fog jelenteni. A műszaki dokumentációkat így is, úgy is el kell egyedileg készíteni. Én úgy érzem, hogy ez egy zsákutca.

Ha már itt tartunk, sokkal inkább azon kellene elgondolkozni, ami ebben a tervezetben, ebben a cikkben is egy kicsit összemosódik, hogy mi az, ami az építési engedélyezéshez és mi az, ami a kivitelezéshez szükséges dokumentáció.

Az építési engedélyezés lehetne valóban egy egyszerűsített folyamat, ami alapján a helyi építési hatóság el tudja dönteni, hogy az adott ingatlanra a megrendelő elképzelései szerinti épület megvalósítható-e? Ennyi, és nem több.

Azt azonban ne higgyük, hogy – és itt visszautalok a cikkben szereplő osztrák példára is – az építési engedélyezési dokumentáció egyben kivitelezésre is alkalmas. A magyar gyakorlatban folyamatosan ez a két dolog feszül egymásnak. Hol engedélyezési tervről, hol kiviteli tervről beszélünk. A jogszabály-alkotó pillanatnyilag szépen egybemossa a két dolgot, azaz az építési engedélyt és az építkezésre szükséges vagy kötelező kiviteli tervet. Igy bizonyos épületméret alatt nem kell kötelezően kiviteli tervet késziteni, ahogy eddig sem kellett.Ez a gyakorlatilag azt jelenti, hogy a jelenlegi a magyar gyakorlat szerinti családiház-építés folyamán az építtető tudtosságára van bízva, hogy részletes kiviteli tervek szerint vagy éppen ötletszerűen épül valami.

„Felmerül a gondolat, hogy a mintatervekkel megkerülhetőek lesznek e, az amúgy drágábbá váló építészek.”

Nagy tisztelettel szeretném megkérdezni, hogy amikor valaki komoly pénzeket áldoz arra, hogy vásároljon egy gépkocsit, majd azt néhány év múlva eladja, hatalmas pénzügyi veszteséggel vagy éppenséggel befektetést csinál olyan céggel, aki aztán eltünteti a teljes pénzét, akkor

pont egy építészt kellene éppen drágállani, aki mondjuk lehet, hogy a család teljes vagyonát jelentő épületet fogja megtervezni?

Ezen a tervezési munkán fog múlni, hogy ez az ingatlan egy használható és likvid tőkének tekinthető épületet hoz létre, amelyet az ingatlanpiacon bármikor értékesíteni lehet vagy pedig egy holt tőkét hoznak létre, amit hatalmas anyagi veszteséggel tudnak csak értékesíteni. Én erőteljesen megkérdőjelezném, hogy az építészek drágábbá válnak e. Természetesen meg lehetne az építészeket jobban fizetni. Elég csak egy ingatlan-forgalmazóra figyelni, aki pillanatok alatt keres akár többet is az ingatlan eladásával, mint egy építész, aki azt a munkájával megtervezte és létrehozta. Hozzá kell, hogy tegyem: a tervezési díjnak csak a töredéke kerül az építészhez.

Az új tervezetben üdvözlendő az, hogy a feladat és felelősségi köröket tisztázzák.

Magyarul: a tervező, a felelős tervező, az építésügyi igazgatási szakértő, a beruházás-lebonyolító mind olyan fontos funkciók, amiket tisztázni kell. További nagyon fontos teendőnek tartanám azt, hogy igenis tisztába legyen téve az, hogy egy családi ház építése folyamán mi az, ami engedélyezési tervezésnek számít és mi az, ami kivitelezési tervezésnek. Ki ezért a felelős, mi az, amit kötelező megcsinálni. Ne lehessen a kiviteli terveket egy egyszerű jogszabályi ponttal átugrani és azt mondani, hogy egy átlagos méretű családi házhoz bizony nem kell kiviteli terv.

Én azt gondolom, hogy egy családi ház költségeit figyelembe véve nem engedhető meg az, hogy hozzáértő emberek közreműködése nélkül legyen az elkészítve.

Nem engedhető meg az, hogy pályakezdőkkel és szervilis hivatalnokokkal töltsék fel azt a szakmai állományt, aki korábban képes volt ezt a folyamatot szakszerűen és gyorsan menedzselni. Jelenleg is vannak olyan határidők, amelyeket ha betartanának, akkor mindenki nagyon-nagyon elégedett lenne az építési engedélyezés folyamatával. Itt térnék rá a cikk zárógondolatára, hogy egy ideig nemhogy csökkenni, hanem növekedni fog a hivatalnokok száma, ami egy üdvözlendő dolog. Igen, érdemes ebben az ágazatban növelni a hivatalnokok számát, hogy egy gyors és profi szolgáltatást tudjanak nyújtani. És ha gyors és profi folyamat lesz, akkor nem fog előfordulni az, hogy mire építési engedélyt kap végre az építtető, addigra az élethelyzete olyan szinten megváltozik, hogy akár teljesen elmegy a kedve az építkezéstől és hagyja a fenébe az egészet. Sajnos erre volt példa a saját gyakorlatomban is.

Még egy zárógondolat: nagyon szomorúnak tartom, hogy egy országos napilap - amely egyáltalán nem tekinthető bulvárlapnak - megengedheti magának ezt a hatásvadász címadást. Ennek a szakmának már rengeteget ártott, amikor különféle tervezeteket, elképzeléseket belengettek, majd megvalósítottak, de egészen más formában. Gondolok itt akár a különféle támogatások mértékére és módjára. Ez mind-mind megzavarja a piacot és korántsem azt segíti, hogy egy ilyen nagy elszánást és hosszú átgondolást igénylő folyamat nyugodtan lefuthasson egy család életében.